Carter elméleti asztrofizikus és katona, századosi rangban. Kitalált karakter egy amerikai sci-fi sorozatban, amiben egy idegen civilizáció által épített kapun keresztül távoli bolygókat fedez fel egy csapattal. Az egyik ilyen küldetés során olyan világba érkeznek, amit a cirka ezer évvel ezelőtti földi mongol törzsekhez hasonló népek laknak. Már a megérkezéskor konfliktusba keveredik, miután megmentenek egy fiatal férfit, elkergetve az őt üldöző kutyákat néhány pisztolylövéssel, majd Carter azzal szembesül, hogy először a potenciális kutyaeledel akad ki, amiért ő is férfiruhát visel és beszél, majd a vágtatva érkező rokonai célozzák meg a nyilaikkal ugyanezért. A helyzetet a fiú apja, egyben a törzs főnöke menti meg, aki a Szellemek útmutatásából idézve arra jut, hogy ha egy nő életet ment, az övé sem vehető el, akkor sem, ha megsértette a helyi törvényeket.

A folytatásban Carterre a helyi szokásnak megfelelően női ruhát és az arcát nagy részben takaró fátylat adnak. Kénytelen eltűrni, mert csak így ismerhetik meg ezt a civilizációt, és ebben az öltözetben még a törzsfőnök is szóba áll vele, persze csak a sátrában. Az asszonyok amúgy a férfiaktól elkülönített, takarókkal körbevett területen végzik a napi teendőiket, és az arcfátyol nélkül nem léphetnek ki onnan. Többnejűség és vasszigor van, az asszonyok egyszerre megölhető rabszolgák és vagyontárgyak.

Cartert az éjszaka folyamán elrabolja a törzsfőnök fia (akit megmentettek a kutyáktól). Kést szegez a torkának és megkötözi a több réteg ruhában mozogni is képtelen, nadrághoz-egyenruhához szokott nőt. Lóra ülteti és elviszi egy másik, ellenséges törzs főnökéhez. Útközben derül ki, hogy Cartert cserealapnak szánja a főnök lányáért, akivel szerelmesek egymásba, de akiről a törzsi ellentétek miatt nem is álmodhat. Az alku azonban nem jön létre, a törzsfőnök aranyat vagy gyors halált kínál az egzotikusan kék szemű, szőke hajú nőért, de a lányát nem adja. Carter magára marad, és kezdetét veszi az engedelmes asszonyá való betörése. A vége persze saját erőből kiszabadulós happy end, szükségszerűen, mivel ez még csak az első évad egyik epizódja volt.

Ebben a részben volt két kulcsmondat. Az egyiket a Cartert megvásároló törzsfőnök mondta ki: „A Szellemek vezettek ide, hogy megtanulhasd, milyen nőnek lenni.”

Carter először is azzal szembesül, hogy az eszével és katonai erényeivel kivívott rangja ebben a világban nem jelent semmit. Csak az érte kifizetett ár tartja vissza a törzsfőnököt attól, hogy hirtelen haragjában megölje, mert túl öntudatos, túl erős még kiszolgáltatottan is. És persze eljön a pillanat, amikor Carter látszólag behódol, hogy életben maradhasson, amíg a csapata rátalál és kiszabadítja. És az a pillanat is, amikor felelősséget vállal a törzs többi asszonyáért, átmeneti sorstársaiért, akikre az ő szökési kísérletének megtorlásaként korbácsolás vár. Carter valóban megtapasztalja a saját bőrén, milyen lehetett nőnek lenni akár a  saját bolygóján is, Dzsingisz kán korában.

A másik mondatot a csapatot vendégül látó törzsfőnök mondja ki arra a kérdésre válaszolva, hogy miért nem lehet változtatni a régi törvényeken: „Mert (így) még a legszegényebb férfi is főnök az asszonyai közt.”

Azt gondolom, ez a valaha volt leglényeglátóbb mondat a patriarchátus leírására.