Hány év csend lenne képes regenerálni huszonhat évnyi állandó zajt és készenlétet? Relatív csend persze. Mert az a tökéletes, mély csend, ami gyógyítani képes, ebben a városban legfeljebb percekre adatik meg. Még enyhe idő van, nyitva vannak az ablakok, tisztán hallom a földszinten lakó gondnok minden szavát. Földsüket szegény, ezért alaphangon is úgy bőg, mint egy óceánjáró ködkürtje. Viszont kommunikatív. Ha nem valamelyik lakóval, akkor a feleségével beszélget, vagy az esti híradót kommentálja, túlharsogva a kakaóra nyomott hangerőt.

A felettem lévő lakásban fiatal lány lakik. Nemrég láttam elmenőben a körfolyosón, max. ötven kiló lehet. Látatlanban megesküdtem volna, hogy legalább egy mázsa, és ólomból van a papucsa. Valami hihetetlen módon tud dübörögni té és tova lakásszerte, olyan tempóban, mintha az életéért futna. És mindezt következetesen este kilenc után kezdi, ajtóvagdosással, edénycsörömpöléssel, túl- vagy alultömött, de minden alkalommal födémrengetve centrifugázó mosógéppel tarkítva, hajnalig. Tegnap éjfél magasságában megelégeltem, hogy harmadszor ránt ki az alfa állapotból, lemásztam a galériáról, elővettem a szerszámos dobozból a kalapácsot, majd visszakúsztam, és megkínáltam a plafont egy sorozattal. Csend lett, két egész percig tartó, áldott csend. Gondolom, ennyi ideig meredhetett a padlóra, amíg összerakta magában, hogy vagy létrára másztam, vagy dühömben felrepültem a négy méterre lévő mennyezetig. Aztán persze újra mozgásba lendült, de legalább némileg halkabban. A kalapács azért ott marad az ágy mellett.

Jobb oldali szomszédaim az Italian Family. Persze nem olaszok, fogalmam sincs, mifélék lehetnek. Mássalhangzókkal túlzsúfolt, szláv hangzású nyelven veszekednek, gyakorlatilag megállás nélkül. Magyarul is perfektek, úgyhogy eldönthetetlen, ez az anyanyelvük, vagy a másik, amelyiken a vitáikat próbálják rendezni. Általában a nő kezdi az ordítást, a pasas egy darabig csendben van, aztán elbődül, és onnantól interaktívosat játszanak, egészen addig, amíg fel nem hangzik egy tisztán beazonosítható tenyércsattanás. Onnantól Apa hallgat, Anya bőg. És feszültség levezetésként porszívózik. Teljesen mindegy, hogy este tizenegy óra van, vagy hajnali fél öt. Ha esetleg véletlenül átaludtam volna a családi dráma legfrisebb epizódját, a takarító eszköz visító hangjára biztosan felriadok.

Egy ilyen éjszakai terápiás pormentesítésre ébredve jutott eszembe Shirley Valentine, a középkorú angol háztartásbeli anya és feleség, aki egy görögországi nyaralás alkalmával számot vetett az életével, majd úgy döntött, legalább a maradékot visszaveszi, és úgy éli le, ahogy neki jó. (Nem mesélem el a filmet, nézd meg, fent van a Youtube-on.) És elgondolkodtam: vajon mi tartja vissza ezt a fiatal, harminc év körüli nőt attól, hogy itthagyja Apát és a viták végére pontot tevő tenyerét? Vagy fordítva: mi tartja vissza Apát attól, hogy egy rapid csomagolás után örökre rávágja az ajtót Anyára? Mert ennél még az egyedüllét is méltóbb állapot lenne. Már persze a válaszfal innenső oldaláról nézve. Osztani való gyerekük, kutyájuk nincs, a lakást bérlik. Lehet ez valamiféle perverzió? De ha a szexuális életük feldobásához/szinten tartásához van szükség a permanens feszülésre, Anya miért a porszívót veszi kézbe következetesen?

Lehet, hogy Anya és Apa csapásnak élné meg a szakítást. Amúgy igazuk van. Ezen a tájon manapság házasnak, gyerekesnek, fehérnek és minimum középosztály-belinek illik lenni. Illik kerülni a szingliséget, a válást, a gyermektelen létet, az azonos neműhöz vonzódást. Illik olyan mintaszerűen élni, mint a reklámfilmek boldogan mosolygó családjai. Nem illik összeszámolni, egy hét alatt hány híradóban vezető hír egy aktuális vagy volt párja által lemészárolt nő, vagy a pár másodpercre feltámasztott emléke, amíg alany lesz a gyilkosát sújtó ítéletről szóló mondatban. Illik félni a magányt, elkerülni akár bántalmazó, méltatlan vagy épp csak porba fúlt, levegőtlen kapcsolattal.

Shirley Valentine papírforma szerint nem volt egyedül. A férje vacsoráját készítette, őt várta haza. És közben a Falhoz beszélt, aki értőn hallgatta. Őt a társas magányból ragadta ki egy váratlan, amúgy hites ura által megtiltott utazás. És persze volt része szexben is, egy autentikus görög őslakossal. (Ha már szabadulunk felfele, csináljuk rendesen!) De nem emiatt ragadt a Földközi tenger partján.